November 6.

Reggel elég korán felébredtem, és még gyorsan megnéztem közelebbről a tópartot, de sajnos nem volt különösebben látványos. Igyekeztem korán elindulni, mert arra számítottam, hogy hosszú napom lesz, fel kell másznom egy hegyre, és valószínűleg elég lassan fogok haladni. Amikor indultam volna, megint ott ült mellettem a srác, és türelmesen végignézte, ahogy összepakolok, majd amikor indultam volna, szólt, hogy amúgy 30.000 rúpia a belépő. Számítottam rá, hogy valami ilyesmi lesz. Ugyan mondhatták volna este is, hogy fizetni kell, de nem vitatkoztam, végülis nem sok pénz azért, hogy egy ilyen nyugodt helyen állhattam.

Napfelkelte után van 1-2 óra, amíg viszonylag hűvös van, tulajdonképpen addig, amíg alacsonyan van a nap. De igazából ez nagyjából addig tartott, amíg összekészülődtem; mire elindultam, már dög meleg volt. Talán még dél se volt, de már úgy éreztem, megsülök a napon. Tudtam, hogy nagyon sok szintet kell mennem, elég hosszú nap lesz, ezért nem akartam már az elején megállni kávézgatni, inkább lassan de folyamatosan akartam haladni. Pár rövidebb pihenővel működött is a terv, jóval sötétedés előtt felértem a hegyre. Addigra már nagyon éhes voltam, végre megálltam egy rendészet enni, innen már csak le kell gurulni a völgybe. A lejtőn lefelé éreztem hosszú idő után először úgy, hogy kicsit fázok, persze, még voltam izzadva, és nem kellett tekerni, és a nap is a hegyek mögött volt már.

Estére kinéztem egy viszonylag olcsó szállást, de nem foglaltam le előre, megkerestem és bekopogtam, hogy van-e szabad szobájuk.